Bible

1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek, a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában: 2 kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen, az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. 3 Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és erejével elhívott, 4 amelyek által ama becses és igen nagy ígéretekkel ajándékozott meg minket, hogy ezek által isteni természet részeseivé legyetek, kimenekülve a romlottságból, amely a bűnös vágy által uralkodik e világon. 5 Ugyanazért pedig ti is teljes igyekezettel arra törekedjetek, hogy hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, 6 az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, 7 a kegyességben az atyafiakhoz hajló szívet, az atyafiakhoz hajló szívben a szeretetet. 8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, sem resteknek, sem gyümölcsteleneknek nem bizonyultok a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére. 9 Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó és megfeledkezik régi bűneiből való megtisztulásáról. 10 Ennél fogva, atyámfiai, igyekezzetek a ti elhivatástokat és kiválasztatástokat minél inkább erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, soha meg nem botlotok. 11 így ugyanis bőséggel elnyeritek majd a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetelt. 12 Ezért mindenkor emlékeztetni foglak titeket ezekre, noha tudjátok ezeket és szilárdan álltok az igazság birtokában. 13 Helyesnek tartom pedig, amíg a testem sátorában vagyok, hogy emlékeztetés által felébresszelek titeket, 14 mint aki tudom, hogy hamar leteszem testem sátorát, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. 15 Igyekezem pedig, hogy ti holtom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről. 16 Mert nem kieszelt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemünkkel láttuk az ő isteni fenségét. 17 Mert mikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert és hozzá a fenséges dicsőségnek ilyen szózata jutott el: Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm — 18 mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor együtt voltunk vele a szent hegyen, — 19 és így annál bizonyosabb nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg felvirrad a nappal és a hajnalcsillag felkel szívetekben. 20 Gondoljátok meg mindenek előtt, hogy az írásnak egyetlen próféciája sem oldható meg a magunk magyarázatával, 21 mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Isten szent emberei.